Inspirációk az egység érzésének megéléséhez

Egy morzsányi inspiráció az önmagunkkal való egység, a forrással (Istennel, ki hogy nevezi) való egység megtalálásához (e kettő ugyanaz). 

Inspiráció mindenkinek a saját útjának megtalálásához, és az azon való járáshoz... aki kicsit is magáénak érzi bármikor, olvassa tovább eredeti lelőhelyén bármikor:

"...amíg meg nem találtok engem önmagatokban, és végre egyensúlyba nem kerültök önmagatokkal és velem. Akkor végre ráeszmélnétek, hogy rajtatok kívül, azaz rajtam kívül, mert mi egyek vagyunk, nincs senki és semmi más, minden, amit ezen kívül érzékeltek, az csupán illúzió... annyira csodás komplex világokat teremtetek magatoknak, hogy le a kalappal, és még csak észre sem veszitek, fel sem fogjátok, hogy tulajdonképpen mindez a ti saját teremtésetek. Azt hiszitek, hogy egy csomó ember, és UFÓ, meg mindenféle ismert és ismeretlen dolog alkotja a világegyetemet, az univerzumot, meg vannak dimenziók, meg van fejlődés, meg van mindenféle, meg istenek, meg bolygók, meg teremtők, meg angyalok, holott mindezeket csak magatoknak teremtitek, ezek mind illúziók, igazából semmi sem létezik, csak én. Ha ezt megértitek, akkor lesztek egyek önmagatokkal és velem egyaránt, és akkor majd büszkék is lehettek rá, hogy mennyire csodálatos teremtők vagytok. Hát ez a nagy egész összefüggése, azé nagy egészé, ami mindent áthat, ami mindent alkot..." 

/http://fenykereszteslejegyzo.blogspot.hu/2012/10/a-legfelsobb-teremto-uzenetei-6.html/

A pránáról röviden

Az energia... mindenkinek joga van a neki megfelelő mennyiségű energiához és ez mindenkinek a rendelkezésére is áll. Fontos lenne, hogy legyünk erről tudatosak. Például azért, hogy ne másoktól vegyük el ami nekünk kell akár tudatosan akár tudat alatt (már pedig "ha nincs elég", akkor előfordulhat, hogy akár egy nem tudatosult megnyilvánulásunkkal, esetleg szokásunkkal másoktól próbáljuk beszerezni amire szükségünk van). A másik fontos szempont, hogy ha elég energiához jutunk, akkor a másik eshetőség megtörténtének is kisebb az esélye, mármint annak, hogy tőlünk vesznek el. 

Az univerzumban mindenkinek bőségesen elég energia áll rendelkezésére. Ennek az élő szervezetben, abba bele, azon belül és abból kiáramló formáját pránának nevezzük. (Tudományosan nem vagyok még annyira otthon ebben a témában, de amennyit tudok és tudni vélek az talán elég lehet ahhoz, hogy felkeltsem a figyelmeteket ennek fontosságára.)
Manapság annyiféle hatás ér bennünket. Nem igen tudjuk hogy ezek hogyan hatnak ránk, sokszor bele sem gondolunk. Jó ha tudatosak vagyunk arról, hogy az energiánk hová kerül, hogy mozog és hogy a környezet milyen hatással van rá. Azonban olyan szövedékesek néha az okok-következmények rendszere, hogy nem mindig lehet és értelme sem mindig van egy idő után kutakodni, különben a figyelmünket csak ez kötné le, és talán nem maradna elég energiánk a működésünk normál fenntartására, és/vagy helyreállítására. Meg kell találni ebben is az egyensúlyt. A legjobb naponta rendszeresen tenni azért, hogy rendben legyen az energiaáramlásunk. Rövid, egyszerű gyakorlatok segíthetnek ebben, nem órákat igénylő dologról van tehát szó.

Szerencsére a testünk úgy van összerakva, hogy alapból is képes magához venni az energiát és folyamatosan cserélni azt. Akkor mégis minek van szükségünk arra, hogy külön foglalkozzunk az áramoltatásának megtanulásával? Különféle hatásokra elő tud fordulni, hogy valahol kicsit belassul az áramlás, akkor egyes helyeken máris sok, máshol kevés lesz a chi. Tehát magától is áramlik, de azért jó néha rásegíteni, a blokkokat megszüntetni, az elhasználódott energiát frissre cserélni, a testünk minden apró részébe eljuttatni. Évszázadokkal ezelőtt őseink is végeztek erre irányuló gyakorlatokat, mert úgy találták hogy szükség van rájuk... hozzájuk képest most jóval több hatás ér bennünket.

Így talán nem kell bővebben kifejtenem hogy mennyire javasolt megtanulni magunkhoz venni a pránát a végtelen forrásból (éterből és ne másoktól), uralni azt a testünkben (minden részébe eljuttatni a pránát, idővel esetleg a szeretettel áthangolt pránát) és kijuttatni magunkból... kapni és adni, adni és kapni... folyamatosan áramoltatni magunkon keresztül. Az élet mozgás, a mozgás élet!

"A prána szanszkrit szó, amely a pra = kifelé és an = lélegzeni, mozogni, élni szóból származik. Így a pra-an, a prána jelentése: kifelé lélegzeni, így az élet-lehelet vagy élet-energia ennek a szanszkrit kifejezésnek a legjobb fordítása."

/Forrás: www.globenet.hu (Arthur E.Powell: Az éterikus test - ből részlet)/

Tehát nemcsak az a fontos, hogy magunkhoz venni tudjuk, hanem hogy el is tudjuk engedni, például kilégzéssel. Ez a folyamat az egészségünk kulcsa. Így tud csak folyamatos lenni ez a mozgás, így tudunk mindig friss energiához jutni.

"A pránát minden élő szervezet magába szívja, és úgy tűnik, létezésükhöz szükség van ennek megfelelő pótlására. Tehát semmiféleképpen sem az élet hozza létre, ellenkezőleg, az élő állat, növény stb. a prána terméke. Az idegrendszerben történő túlságosan nagy mértékű felhalmozódása betegséget és halált okozhat, éppen így a túl kevés mennyiség is kimerüléshez és végül halálhoz vezet."

/Forrás: www.globenet.hu (Arthur E.Powell: Az éterikus test - ből részlet)/

Nem én hozom létre a pránát, hanem a prána hoz létre engem. Lehetetlenség nélküle élni. Szóval csak úgy mint enni, öltözködni, stb... mint alapvetően fontos dolgot, ezt is érdemes lenne megtanulni kezelni.

A chí feladata például melegen tartani a testet, a szervezet szervezettségét, rendezettségét megtartani, továbbá tartani a szerveket, stb...
A chí (prána) áramoltatásával kapcsolatos gyakorlatoknak sokszor azonnal vagy rövid időn belül érzünk is áldásos hatásaiból egy kis ízelítőt, azonban a mélyreható változások, javulások nem mindig kézzel foghatóak és idővel alakulnak ki. Kitartó rendszeres gyakorlás hozza meg a várt eredményt. Például nem kapunk el egy fertőző betegséget, vagy ha el is kapjuk könnyebben viseljük és hamarabb jövünk ki belőle. Tehát szükséges egyfajta kitartás, türelem... ha belegondolunk az egészségünkkel kapcsolatos problémáink is általában hosszabb idő alatt alakulnak ki láthatatlanul a felszín alatt. Ahogy a problémák láthatatlanul, úgy a helyreállítás is sokszor észrevétlenül megy végbe. Megfigyeléseim szerint néha a legegyszerűbb dolgok a leghatásosabbak amelyek sokszor talán nem is közvetlenül az adott problémára hatnak, hanem általánosságban a szervezet egészére, egyensúlyára... a probléma gyökerére, ami maga a felborult egyensúly... (nem azt mondom, hogy helyileg vagy célzottan nem kell kezelni a problémát, adott esetekben az is szükséges lehet). 
Egy biztos, mi magunk tudunk a legtöbbet tenni önmagunkért. Az orvostudomány már nagyon sokat tud, de csodára még nem sokszor képesek. Ameddig mi rájuk várunk, addig talán meg is gyógyíthatnánk magunkat, de legalábbis javíthatnánk az állapotunkat, közérzetünket az esetlegesen megjelenő tehetetlenség és kétségbeesett várakozás helyett. Tehát akár egészségesek vagyunk akár nem (testileg, lelkileg egyaránt), tennünk kell magunkért, hogy egészségesek maradjunk, legyünk. A saját testünk-lelkünk a saját felelősségünk. A megfelelő gyakorlatokkal nem tudunk ártani.

Alább, egy igen egyszerű légzés gyakorlat található a prána fevételére, uralására, ami elsajátítható bárki számára. Vannak összetettebb légzésgyakorlatok is, kezdetnek ez megfelelő szerintem (és a továbbiakban is az lehet, ha valaki úgy érzi, hogy neki ez elegendő segítséget ad). Ezen kívül javaslom a Chí Kung - Tai Chit, mivel magam ismerkedem vele és tapasztalom a jó hatásait. (Bővebben a Chí Kung - Tai Chiról itt olvaható: http://fejmasszazs.hu/content/mi-az) 
Több módszer létezik a prána áramoltatására. Bármelyik jó aminek utánanéztünk, hitelességét leellenőriztük és megfelelőnek találtuk a magunk számára.

"Egyszerű pránajáma gyakorlat

Egyszerű, ám mégis hatékony gyakorlatok állnak rendelkezésre a dinamikus pránaerők uralására.

Ülj le egy székre, vagy inkább keresztbe tett lábakkal a padlóra. Hátadat és fejedet tartsd egyenesen és függőlegesen, mintha egy oszlop lenne, de kerülj minden merevséget, s próbálj lazán és könnyedén maradni. Csukott szemmel s összpontosított érzékekkel végezz lassú és mély belégzést, és tudatosan gyűjtsd össze a pránát a szívközpontban (az ember egyéniségérzetének helye, a fizikai szívtől kissé jobbra). Lélegezz ki nagyon lassan, és szándékosan sugározd szét a pránát, mint fényt, a középpontból egész testedbe. Tudatosan engedd, hogy ez a sugárzás kiáramoljon közvetlen környezetedbe. Majd még egyszer lélegezz be mélyen. Miközben a pránát tudatosan összegyűjtöd a szívközpontba, ismét lélegezz ki, s tudatosan áraszd el az egész tested életenergiával, és érezd, ahogy körülötted áramlik. Ismételd ez meg 14-21 alkalommal. Végezd el a gyakorlatot reggeli, ebéd, vacsora előtt. Váljon ez szokásoddá!

Amikor a pránát a leírt módon irányítjuk a testbe, akkor az friss energiával látja el az egész szervezetet. Az agy idegsejtjei, az idegközpontok vagy plexusok és az idegrendszer teljes hálózata pránával töltődik fel. A fáradság perceken belül eltűnik. Az idegek és az izmok elvesztik feszességüket, amit az egyre fokozódó frissesség és ellazultság érzése követ. A vér megtisztul, és a feltöltődött sejtek megfiatalítják az egész szervezetet, mellyel hozzájárulnak a jobb egészségi állapothoz. Ahogy ellenálló képességünk nő, a rendellenességek és a betegségek megszűnnek. Amikor az ilyen rövid idő alatt felhalmozott pozitív energiák érezhetővé válnak, az élethez való hozzáállásunk sokkal derűsebb lesz. Nyugalomban lévő elménkkel sokkal könnyebben tudunk eleget tenni kötelezettségeinknek, mivel minden energiánk összeszedett.

Váljon szokásoddá, hogy mélyen és lassan lélegzel, bármikor eszedbe jut. Minden egyes lélegzetet a teljes fizikai és mentális ellazulás érzésének kell követnie. Olyan lágyan lélegezz, hogy te se halljad saját lélegzetedet. Ez azonnal megnyugtat. Érezd, ahogy a prána átáramlik a testeden és áthatja körülötted a teret. Minden alkalommal, ha gondolsz rá, légy tudatában egészséges kisugárzásodnak, s úgy élj benne, mintha az erő, a béke és a tisztaság szigetén lennél.

Felhasznált irodalom:                 Yesudian: A jóga áldásos ereje"

/http://www.shakti.hu/egyszeru-pranajama-gyakorlat/

Itt az alkalom, hogy megosszak két csodásan szép zenét:
Az elsőt valamiért nem tudom ide beágyazni, csak a linket tudom bemásolni, mindenképp érdemes meghallgatni és megnézni, mert nagyon szép:

http://youtu.be/VQEa35q7E7g 

Ez a másik zene, amit már sikerült idetennem, ez is nagyon szép (az előző szerintem vidámabb-relaxálós, ha valaki jobban kedveli az olyan típusút):

 http://youtu.be/x-OqHWd-IXQ

Androgínia - avagy a szituációfüggő női-férfi (passzív-aktív, szemlélődő-teremtő...) jelleg

A nemi szerepek kérdése... ez még mindig terítéken van. Olyannyira, hogy sokszor nem is kell messzire menni, ha szétnéz az ember a saját háza tájékán is találhat nem egyező nézeteket.

Pedig higgyétek el, hogy bármi vita a nemek kérdésében mind felesleges, mert meddő, nem vezet sehova szerintem. Leírom, hogy szerintem miért.

Már csak ritkán, de azért még előfordul, hogy belecsöppenek (nyilván ezt magam okoztam) néha ilyen témák megvitatásába, és hiába próbálom mentegetni magam utólag azzal, hogy ez az egész csak azért volt, mert arra az időre éppen nagyon a dualitásban gondolkodtam. Aztán a fejembe ötlött az az elképzelés, hogy a gondolkodásmódom még ezzel sem igazolható, hisz még a dualitásra is lehet távolabbról tekinteni, úgy hogy közben ne vesszen el az egész... az ember, a lélek... hogy legyen is meg ne is az a kettősség, amit úgy hívunk, hogy nő és férfi.

Számomra nincs hagyományos értelemben vett férfi és nő, csak férfi jelleg és női jelleg. A női nekem (nagyon leegyszerűsítve és röviden) az inspirációt, a férfi pedig a cselekvőt jelenti... sokféle analógiát lehetne itt felsorakoztatni még... végső soron nekem most az egyik a megfigyelő, a másik a teremtő...

Ez így máris látható, hogy nem ráhúzható fogalmak külön nőkre és férfiakra, hiszen a férfiak is van amikor nem cselekednek csak szemlélődnek, és a nők is teremtenek minden egyes nap minden pillanatban. 

Az Egy Teremtő a saját képére teremtett bennünket. (A legtöbb elmélet amiben ez szerepel egyetért ebben.) Egy elképzelés szerint Isten folyamatosan a megfigyelő és a teremtő állapotában van, azaz passzív és aktív egyszerre. Amennyiben mindez így van, akkor egy lélek fejlődéséhez mindkét jellegre szükség van.

Aki nem tesz semmit azért, hogy a saját világát rendbe tegye (és azáltal tegye jobbá a másokét is), csak ül a babérjain, az "hiába" olvas, tanulmányoz egy halom dolgot. És fordítva is igaz, ha valaki csinál mindenféle jó és hasznos dolgot hogy megnyugtassa a lelkiismeretét, de közben nem tanul meg látni egy kicsit messzebbről, hogy meglássa az okokat és okozatokat amiből tanulhatna, szintén akadályozza a saját előrehaladását.

Amikor cselekszünk (aktívak vagyunk), maradjunk akkor is szemlélődők (passzívak), hogy kapcsolatba maradjunk Legfelsőbb énünkkel (rajta keresztül Istennel, a Forrással, vagy ki hogy nevezi világképe, hite, elképzelése szerint). Össze kell egyeztetni a kettőt (így tudunk tudatosan cselekedni, beszélni, gondolkodni minden pillanatban).

Nincsenek női és férfi szerepek. Olyan van, hogy nőinek és férfinak nevezett tulajdonságok, amelyeket más és más szerepekben tudunk hasznosítani. Az androgínia elmélete ezt nagyon jól bemutatja:

"Az androgínia elsődleges megfogalmazása Sandra Bem (1977.) nevéhez fűződik. Freud kortársai Wilhelm Fliess és Weininger által vallott biszexualitás-elmélet úgy véli, hogy a „férfias” és „nőies” tulajdonságok minden emberben megtalálhatóak különböző arányban keveredve. Egy adott kultúra minden tagja rendelkezik az adott kultúrában nőiesnek és férfiasnak tartott tulajdonságokkal. Mivel a fiúkat is nők nevelik, ezért a későbbiekben férfiként őriznek magukban nőies vonásokat, részleges azonosulást a nőiséggel (és sokszor vágynak arra, hogy olyan nők lehessenek, mint édesanyjuk). /Chodorow N. J.: A feminizmus és a pszichoanalitikus elmélet/

Brown „A szeretet teste” című művében úgy gondolja, hogy a férfiak és nők közötti megosztottság is téves: „ha mindannyian egy test tagjai vagyunk, akkor ebben az egy testben nincs férfi vagy nő… ez egy androgün és hermafrodita test, amely mindkét nemet tartalmazza”.
/Chodorow N. J.: A feminizmus és a pszichoanalitikus elmélet/

A személyiség boldogulására az életben sokkal nagyobb lehetőség van az androgínia segítségével, mint a maszkulin, vagy feminin ideálok önmagában való megvalósításával. Az androgín férfi asszertív és gondoskodó egyszerre, partnerkapcsolatában férfiasan viselkedik, és gyermeke gondozása során nőies gondoskodó tulajdonságai kerülnek előtérbe. Az androgín nő energikus, ugyanakkor érzékeny mások problémái iránt, partnerkapcsolatában nőiesen viselkedik, vezetői szerepben mozgósítja férfias tulajdonságait, és ha egy válás következtében egyedül marad, akkor vállalja a nehéz döntéseket. A kettős identifikáció tanítható, 11 éves korban még fogékonyak a gyermekek mindkét nemi szereppel kapcsolatos információ befogadására.
/Szitó I.: Fejlődéslélektan I./

Szerintem az androgínia jelentőségének felismerése kulcsfontosságú lehet. A megszokott, nem a jelenhez igazodó, és a hasonlóságok helyett a különbségeket, ellentéteket hangsúlyozó nemi szerep felfogások nem a túlélést szolgálják, hiszen ezek nem az igazságot tanítják nekünk. Ha ezekkel nem hagyunk fel, akkor meg lehet nézni, hogy például hová lehet eljutni a japánok jelenlegi helyzetét tekintve, akiknél a szükségesnél jóval kevesebb gyermek születik:

http://bezzeganya.postr.hu/a-japanok-mar-nem-is-szexelnek

Az összes nők és férfiak közötti látott, érzékelt különbségeket (nemi szervek, testi megjelenés, és az esetleges érzékelési, gondolkodásbeli és érzelembeli eltérések) a nemi hormonok eltérő arányai okozzák. A férfiakban is termelődnek női nemi hormonok, ahogyan a nőkben is férfi nemi hormonok. Az eltérő arányok (és hatásának) egyedüli oka és célja (materiális szinten) a génjeink reprodukciója és nem annak meghatározása hogy hogyan éljük az életünket. A nemi szerep elvárások, csak egy ruha, amit ránk aggadtak (ugyanúgy, mint a nevünk, amit adtak nekünk) amikor megszülettünk. Szerintem nem kellene, hogy ez határozza meg egy emberrel szembeni mindennemű elvárásainkat, a róla alkotott, elképzelt képünket. Egyáltalán miért vannak elvárásaink bárki felé is? 

Elképzeléseinkkel, már azzal is ha csak azt tudjuk hogy nő vagy férfi az illető, előre beskatulyázzuk, meg sem hagyjuk a lehetőséget, hogy az lehessen aki, akár már a következő pillanatban egy másmilyen ember. Miért szabunk feltételeket egy másik ember elfogadásához? Amennyiben nemi szerep elvárásaink vannak felé (egy szűrőn keresztül, a társadalomba és a tudatalattinkba épült nemi szerep elvárásokon keresztül nézzük a nőiségben vagy férfiségben való megnyilvánulását) akkor az azt jelenti, hogy nem fogadjuk el őt magát sem, az embert úgy ahogy van, azt aki ő. Hiszen mindenki maga dönti el, hogy milyen utat szeretne járni, hogy milyen szerepeket szeretne magára ölteni, és szeretné-e a génjeit tovább örökíteni vagy sem. És nekünk ezt tiszteletben kellene tartanunk. Amíg ez nem megy, addig ne verjük a mellünket, hogy mi mennyire nagyon tiszteljük és elfogadjuk embertársainkat.

Arról nem is beszélve, hogy amikor másokat nem fogadunk el, akkor azzal magunkat utasítjuk el. A különbségek minél inkább való észlelése az egó tevékenysége, mivel azt szeretné, hogy mindentől és mindenkitől különállónak érezhesse magát. Ez azonban minden valószínűség szerint csak illúzió. Mind egyek vagyunk, egy valaminek a részei, amik összeköttetésben állnak egymással... ami hat az egyikre, az hat a többiekre is, a körülötte lévőkre közvetlenül (mint egy vízbe dobott kavics által gerjesztett hullám).

Lehet az az ok, hogy a szeretetért való versengésben feltételeket szabunk magunknak és másoknak is, mert azt hisszük a szeretetet ki kell érdemelni. Pedig ha rájönnénk, hogy a szeretet energia végtelen és nem kell kiérdemelni, csak egyszerűen lehet adni és kapni mindentől függetlenül, akkor senki nem szenvedne a hiányában (ami csak illúzió, hiszen én azt bármikor tudom magamon keresztül adni és amit adok azt kapom vissza). Egy ilyen feltétel a nemi szerep fogalma is. Ha már ennyire akarjuk magunkat kötni feltételekhez, akkor legalább ne skatulyázzuk be magunkat, engedjük meg magunknak, hogy a szituációnak megfelelően tudjunk viselkedni, reagálni, megnyilvánulni. Például férfi és nő egyaránt miért ne sírhatna amikor megszületik a gyereke, vagy elveszíti az állást amit szeretett, miért ne állhatna a sarkára amikor a gyereke beteg és mindenfelé kell vinni, vagy amikor egy állást szeretne megkapni, stb...?

A nemi szerepek zavarai jelenségről vegyük már észre, hogy azért van és azért nem jön helyre mert ahogy meg akarjuk oldani, az nem jó... Nem lehet, hogy talán más szemszögből kéne nézni a dolgokat? Még mindig nem vettük észre, hogy már egy jó ideje ott toporgunk egy olyan pontnál, ahol változnunk kellene valamerre, a gondolkodásmódunkban... hogy tovább tudjunk lépni valami sokkal (olyan értelemben) fontosabb megoldandó feladat felé, ahol már nem az a kérdés, hogy ki mennyire nő és ki mennyire férfi... Ezt a nemek kérdése dolgot most már meg kéne oldani, hogy ne visszafejlődjünk vagy a nulláról kezdjük újra. Szerintem az androgínia erre a legjobb megoldás...

És kérlek vegyük már észre azt is, hogy nőies és férfias jellegek és ezekkel változó arányban rendelkező emberek azért vannak, hogy tanuljanak egymástól! Szükség van mindkettőre a fejlődéshez. A férfiak például megtanulhatják a nőktől, hogy miként legyenek intuitívabbak, önzetlenebbek, alázatosabbak (hogy ne szálljanak el), hogy miként gondolkodjanak (többet vagy másként) mielőtt cselekednek, stb... A nők pedig esetleg tanulhatják azt a férfiaktól, hogy ne nyavalyogjanak ha problémáik vannak hanem keressenek megoldást, merjenek nagyobb összefüggésekben gondolkodni és tetteket véghez vinni, jobban értékelni önmagukat és lazábbnak lenni, stb...

Sok-sok építő jellegű dolgot tanulhatunk mindkét nemi jellegből, hogy női és férfi lélekrészünket egyaránt fejleszteni tudjuk és majd végül szintetizáljuk.

Kapcsolat 12. - Kapcsolatunk a természettel

a kép forrása: http://fenykereszteslejegyzo.blogspot.hu/2012/10/foldanya-es-zilon-beszelgetesei-4.html

A természet megismerése, megértése és a vele való kapcsolatunk a kulcs nemcsak egy békésebb, örömtelibb, kiteljesedettebb, hosszabb élet lehetőségéhez, de a gyerekeink, unokáink túléléséhez is. Szerintem. 
Amikor a "természettel való kapcsolat"-ra gondolok, akkor egy valódi, intelligens kommunikációról, egymásra hatásról van szó az ember és a természet többi tagja között. (Fontos, hogy az embert ne különítsük el, itt ebben a formában ő is a természet szerves része.) Számomra nagy vonalakban attól intelligens egy kommunikáció, hogy a felek figyelnek egymásra, tisztelik egymást, szem előtt tartják a másik fél érdekeit és ezek alapján nyilvánulnak meg felé. Persze lehetne még ehhez kapcsolodóan mondani sok mindent... kinek mi jut eszébe.
Az intelligens kommunikációt el lehet kezdeni akármikor, meg lehet tanulni, lehet fejleszteni.

Ehhez kapcsolodóan egy elgondolkodtató, inspiráló, tanulságos előadást ajánlok nektek Villás Bélától. A sokat tapasztalt és tanúlt tanító előadásának végén a meditációról is elmondja hasznos tapasztalatait, módszereit.

Itt hallgatható meg az előadás anyaga:

http://www.youtube.com/watch?v=ZKS_3KBxdhc

(Ha eltünne a videó a youtube-ról, ez a videó címe, amivel van esély megtalálni: "Villás Béla Tündérek, Koboldok, Manók, Törpék")

Köszönöm Csaba!

A káros hatású esőkabátok és gumicsizmák csoportja és a többiek

Beszéljünk például a műanyagról, ami mindenhol ott van az életünkben. Nem tudom tudjátok-e, hogy a műanyagot (még ha bevizsgált, biztonságosnak mondott formájáról is van szó) nem szabad melegnek, karcolásnak, savas-maró hatásnak kitenni, mivel ezek során kioldódnak belőle részecskék amelyek károsak lehetnek (gondolok itt például a műanyag edényekre, amikben sokan ételt készítenek és melegítenek). Manapság már annyiféle összetételű műanyag létezik és ezek hatásáról nem tudunk sokat. Van egy-két összetevő amiről biztosan tudjuk, hogy káros, ezeket igyekeznek is betiltani... de mire kiderült róluk, hogy mérgezőek, el telt némi idő.

Hiába van bevizsgálva itt-ott, azért van egy csomó olyan dolog amit nem vizsgálnak meg (vagy ha igen és káros akkor sem tilthatják be minden esetben) és mi meg érintkezünk vele.

Ezt a két cikket érdemes elolvasni a káros összetevőt tartalmazó esőkabátokról és gumicsizmákról, amelyeket a gyerekekre ráadunk, de mi magunk is felvesszük ezeket néha:

http://www.nfh.hu/magyar/informaciok/hirek/nap_131029_2.html

http://www.nfh.hu/print/magyar/informaciok/hirek/nap_131105_1.html

Az utóbbi cikkben szereplő "női hormon hatásuk van" dolgot úgy kell érteni, hogy ösztrogént utánzó hatásuk van. A férfi és női szervezetben egyaránt megtalálható ösztrogén hormonnak nagyon fontos szerepe van, és más nemi hormonokkal egyensúlyban képes csak normálisan működni. Ezt az egyensúlyt nem könnyű megtartani, mivel a környezetünkben elég sok, az ösztrogén hatását utánozó anyaggal kerülünk kapcsolatba, amelyeket ösztrogénként érzékel a szervezet. Ennek következménye a cikkben is leírt korai pubertás a gyermekeknél. Azt elfelejtették leírni, hogy a felnőttekre is hatással vannak ezek a dolgok. Igaz a gyermekek szervezete kevésbé képes megbírkózni az ilyen anyagokkal mint egy kifejlett szervezet, azonban egy felnőtt sincs kisebb veszélynek kitéve, azáltal, hogy többször, hosszabb időn át érintkezik több álösztrogén hatású anyagokkal. Ennek következményei a nőgyógyászati betegségek, ösztrogén dominancia, a meddőség, a korai menopausa és más, az ösztrogén-progeszteron egyensúly felborulása miatt az egész szervezetet érintő halom probléma és következményként betegség (amiket most itt hosszú lenne felsorolni). A progeszteron hivatott ellensúlyozni az ösztrogén hatását, progeszteront utánzó hatású anyagokkal azonban elég ritkán találkozunk a környezetünkben. A progeszteron az egész szervezetre hatással van, minden egyes sejtünknek szüksége van rá. Többek között például szabályozza a sejtek pajzsmirigy receptorainak érzékenységét (hogy a sejtek fel tudják venni a pajzsmirigy hormonokat), és magához a pajzsmirigy hormonok képzéséhez is nélkülözhetetlen. A pajzsmirigy hormonokról pedig tudjuk, hogy a szervezet sejtjeinek energiatermeléséhez, oxigén felvételükhöz, és a tápanyagok bennük való hasznosulásához szükségesek. 

Látható, hogy a nemi hormonok nemcsak a nemi működésért felelősek, továbbá minden hormon kapcsolatban áll a többi hormonnal, így ha a szervezet úgy érzékeli, hogy az egyikből sok vagy kevés van, akkor az a többi hormon működésére is hatással van. Lásd pl. a második cikkben megemlített fejlődési rendellenességeket a gyerekeknél; felnőtteknél pedig az alábbiakból kiderül, hogy nagy körvonalakban (igen óvatosan fogalmazva) mik történhetnek:

http://www.hormonharmonia.hu/osztrogen-dominancia/osztrogen-dominancia-hatasai/

Azért beszélünk annyit az ösztrogénről, mert a legtöbb káros anyag amivel találkozunk, ennek a hormonnak a hatását utánozza. A műanyagon kívül például ott vannak még a lakkok (a körömlakk is), festékek, oldószerek, tisztítószerek (főleg a klór tartalmúak) és sok más vegyszer, a hormonális fogamzásgátló tabletták és gyógszerek, ösztrogén hatású táplálékok, kőolajszármazékból készült bútorok tárgyak padlószőnyegek, a hormonnal kezelt állatok elfogyasztása (többek között ösztrogén hormont is adnak nekik, hogy több vizet tartalmazzanak). Ezen túlmenően elősegíti a túl sok ösztrogén hatást a krónikus stressz (ha emiatt kevés lesz a kortizol nevű stressz hormon, a progeszteron egy része átalakul kortizollá), táplálkozási hibák és bizonyos tápanyagok hiánya. A csapvízbe került klór és gyógyszermaradványok (például a fogamzásgátlókból) hosszú távon szintén ilyen hatással bírnak.

Ha ez még nem lenne elég más káros hatással rendelkező anyagok is vannak a környezetünkben, amiket mi tettünk oda, pl. a nehézfémek. A higanyos fogtömést mindenki ismeri ugye (talán már nem alkalmazzák)? Ezek azon túl, hogy életünk során oldódik ki belőle a higany, eltávolításuk csak megfelelő szakember és megfelelő nehézfém kivezetés útján ajánlatos, különben több kárt csinálunk mint hasznot. Aztán ott vannak például a kipufogó gázok, a gyárakból a vízbe kerülő vegyi anyagok. 

Itt olvasható néhány tipp, hogy a gyerekeket miként tudjuk megvédeni a környezetünk káros hatásaitól (és természetesen nemcsak a gyerekekre vonatkoznak ezek):

http://www.origo.hu/egeszseg/20110616-ot-lepes-hogy-a-gyerek-minel-kevesebb-mergezo-vegyszerrel-talalkozzon.html

Nem az ijedelemkeltés volt a célom, hanem egy rövid, átfogó (de nem teljeskörű) tájékoztatás és az, hogy vedd észre, hogy neked is tenned kell valamit (a lehetőségeidhez mérten)! Felelősséggel tartozol magadért! Ha te magad nem vigyázol magadra, nem vigyáz rád "senki".

Akit érdekel, hogy mit tehet magáért, tegyen magáért, nézzen utána. Mindent nem tudunk kizárni és talán nem is kell. A szervezet egy bizonyos fokig képes a káros anyagok kiválasztására. Azonban nem tudjuk hol a tűrőképessége a szervezetünknek, ezért jó megelőzni a problémákat, betegségeket, amiket sokszor fel sem ismerünk, csak amikor már kialakultak, vagy amikor már jó ideje megkeserítik életünket és orvostól orvosig járva elköltöttünk egy halom pénzt.  

Amit van lehetőségünk elkerülni azt miért ne kerülhetnénk el? Amennyiben csak keveset tudunk, akkor annyit, de akkor azt tegyük meg.

A vizet és az ételt pedig igyekezzünk áthangolni (pl. ima segítségével, hálaadással, felajánlással, hooponoponoval, reikivel, vagy Masaru Emoto módszerével, stb... a gondolataink és érzéseink legyenek ezekkel összhangban), ez segít csökkenteni, esetenként semlegesíteni az esetleges szennyeződések káros hatásait.

Mindenszentekre és Halottak napjára

Egyre inkább érzem a felelősségét annak, hogy milyen fontos, hogy mit írok ide... nem tudhatom milyen hatással van, lesz akár egyetlen lélekre is...  Megsejtettem valamit abból, hogy miért nem jó mindig mindent kimondani, akkor is ha jót akarunk... miközben ki nem állhatom az információk elhallgatását. Egy újabb ellentmondás amiben lehet gyakorolni a határokat, vagy a végletek kiegyensúlyozását, összhangba hozását, meglátni mögöttük az egységet... vagy ki minek látja ezt.

Óvatos vagyok ilyen szempontból, ami nekem jó, nem biztos hogy másnak is. Ezer dolog van, amit úgy leírnék néha ide... sokszor inkább marad a napló. Most írok ide pár sort, lehet némelyőtöknek "nyálas" vagy "gagyisztikus" lesz picit, szándékosan.

Rituálékra szüksége van az embereknek. Ez kétségtelen. Erre van most itt a Mindenszentek és a Halottak napja. Ezek valók arra, hogy jó szándékkal tegyünk, ha erre érzünk hajlandóságot eltávozottainkkal kapcsolatban. És ha szeretnénk tenni valami jót, arra a legjobb imát mondani. A Legfelsőbbtől, Istentől és a fény angyalaitól kérni segítséget ("amennyiben az lehetséges és megengedhető"), hálát adni nekik... ezzel nem tudunk kárt okozni.

Amire a figyelmünket fókuszáljuk, annak adunk erőt és energiát. Szóval én amikor gyertyát gyújtok imádkozom (mindig) a Legfelsőbbhöz.  

Amikor alázattal meggyújtunk egy gyertyát, azzal megkérünk egy tárgyat, hogy hozzon ő fényt elő önmagából... ettől még lesz is fény és meleg körülötte... de mi magunk még nem csináltunk semmit (még csak nem is mi csináltuk a gyertyát, és a gyertya adja a fényt, mi pedig alig tettünk hozzá valamit)... szükség van a bennünk gyúlt fényre is. Felelős vagyok a gyertyáért amit meggyújtok és felelős vagyok a bennem meggyújtott fényért is. A jó szándékunk, fényünk, az imádság (kérés, jókívánság Istenhez)  révén nyilvánul meg.Ezekben a napokban is imádkozzunk, meditáljunk, töltekezzünk szeretettel, hogy több és több legyen a fény.

Amikor azt mondjuk egyek vagyunk, ezt nem könnyű megérteni, értelemmel elég nehéz is, csak érezni lehet. Nekem úgy könnyebb megérteni, hogy belegondolok, hogy van egy kollektív tudattalan aminek mind a részei vagyunk. Így mindannyiunk tudatának egy része (ki tudja mekkora része) egy térben van, kapcsolatban áll egymással, és hatással vannak a részek egymásra. A hooponopono ezen az elven alapul, ezért mondja azt, hogy ha magamban kijavítok valamit (Szeretetre, és/vagy Szeretettel mindegy), akkor az az egészben is ki lesz javítva egyidejűleg. És amivel én kapcsolatba kerülök, amiről hallok, amit látok, amiről tudomást szerzek, ahhoz közöm van, azt ki is tudom javítani magamban (akkor is ha "úgy érzem" nem is én okoztam).

Ezt nem könnyű megértenünk, hogy az embernek magával kell dolgoznia (így tud hatni az egészre), és ezzel tud a legtöbbet segíteni másokon.
A hooponopono a megbocsátásról és elengedésről is szól, Isten szeretete és bennünk az ő fénye, feltétel nélküli.
Nem kell erőltetni semmit, ha valami ezekből nem megy, pl. ha nem tudunk megbocsátani, akkor bocsássunk meg magunknak azért hogy nem tudunk megbocsátani és a többi majd jön magától.

Elsődlegesen a képzeletbeli gyertyát kell odabent "meggyújtani" a szívünkben, a szeretetet, önmagunk és minden létező iránt és ennek szimbólikus megnyilvánulása a látható 3 dimenziós térben a gyertya és a lángja.   

Ez a két nap jó alkalom arra, hogy tanuljuk hogyan árasszuk a fényt a világba. Növeld a fényed (aminek forrása benned végtelen) és a világ fényesebb lesz... általad. A szívből jövő szeretet, hála, lélektestvéreink tisztelete értékelése, öröm, jószándék, segítőkészség... ezekkel növelheted a fényed. Légy tudatos, tudatosan hangolódj ezekre az érzésekre. 

A legegyszerűbb palacsinta recept

A legegyszerűbb palacsinta recept (sajnos nem feltétlenül a legolcsóbb is) gluténmentes, laktózmentes, tejmentes, tojásmentes, cukormentes, földimogyorómentes, szójamentes. Így ezeket mellőző diéták bármelyikében fogyasztható. Egyedül a szénhidráttartalmára kell odafigyelni azoknak akik cukorbetegség, inzulinrezisztencia miatt diétáznak. 100g gesztenyeliszt tartalmaz 71,4g szénhidrátot.

Így szól a recept:

Keverj össze gesztenyelisztet vízzel (ha van szóda azzal) hogy palacsintasűrűségű legyen, és süsd meg mint a rendes palacsintát.

Ennyi. :)

Cukor nem kell bele, mivel a gesztenyeliszt önmagában édes.

Tojás nem szükséges bele, anélkül is egyben marad.

Én közepes lángon szoktam sütni kis palacsintákat a legkisebb serpenyőben.

Amikor először vettem gesztenyelisztet, megkostóltam és nagyon rossz ízűnek találtam. Aztán rátaláltam erre a palacsinta receptre és pozitív csalódás ért amikor elkészítettem. Ezen a palacsintán nem érződik a gesztenyeliszt íze csak egy picit ami már egyáltalán nem zavaró, illetve megtöltve egyáltalán nem, sőt szinte ugyanolyan mint a rendes palacsinta.

A recept feltalálója szerint könnyebben leég. Lehet, hogy tényleg így van, én kis gázrózsán sütöm közepes lángon (a közepes gázrózsán lapra tenném) és megkenem olajjal minden palacsinta előtt a serpenyőt, mert szerintem jobb lesz tőle a palacsinta íze és szeretem ha jól megsül.

Az eredeti recept itt található:

http://csakazertispaleo.blogspot.hu/search/label/gesztenyelisztes%20palacsinta