A paradox nők - a gyermekvállalás kérdése

A nők sok szempontból tűnhetnek ellentmondásosnak. Ezért is nehéz sokszor megérteni őket. Az ellentmondásosság azonban néha csak látszat, ami eltűnik, ha ténylegesen megpróbáljuk megérteni őket.

Kedves szeretni tudó nő vagy, aki aranyosnak találja a gyerekeket, rájuk mosolyog utcán, odavan az állatokért, "babusgatós" ösztönökkel, igényekkel rendelkezik,  ...stb., de mégsem szeretnél gyereket? "Paradox nő" vagy? Közvetlen és tágabb környezeted nem értett meg?

Már rég szerettem volna megírni ezt a bejegyzést. Jelenleg (már) nem aktuális az életemben ez a kérdés, de ugyanakkor mindig is aktuális lesz addig amíg reproduktív korban vagyok. Az alábbiak (valószínűleg nem kizárólagosan) a személyes véleményemet tükrözik. 

Az alábbi cikk jól tükrözi mennyire leegyszerűsítve kezelik, magyarázzák azt, hogy manapság egyre több nő nem igazán, vagy egyáltalán nem motivált abban, hogy legyen gyereke. Furcsálnak dolgokat, mert főleg a társadalom és nem a nők szemszögéből nézve keresik a válaszokat:
http://www.babanet.hu/hetrol-hetre.php?content=articles-2706

Nem csak az áll a nők gyermekvállalással szembeni attitűdjeik hátterében, hogy a társadalom alapvető értékei megváltoztak, hogy az anyagi lét sokkal bizonytalanabb lett és a párkapcsolatok kevésbé tartósabbak, mint régen, hanem arról is, hogy az élet kitárult a nők előtt, a nők végre érezhetik azt, hogy szabadon dönthetnek arról miként szeretnének élni, életük nem függ a másik nemtől. Mindig is voltak olyan nők, akik nem akartak gyereket, csak a társadalmi nyomás miatt elkerülhetetlen volt számukra az anyává válás. Ez mostanában megváltozott. Ez is oka annak, hogy statisztikailag egyre több nő nem igazán, vagy egyáltalán nem szeretne gyereket vállalni. A nők egy része bizonytalan vagy összezavarodott ebben a kérdésben, mert bár legtöbbször szabadon dönthetnek, nem olyan könnyű összeegyeztetni az ösztöneiket a valódi vágyaikkal úgy, hogy közben még hatnak rájuk a társadalmi elvárások (enélkül is van épp elég tényező, ami befolyásolja a döntésüket).
Néha ezek a nők negatívan ítéltetnek meg, a társadalom elvárásai szerint nem igazi nők.

Mitől igazi nő egy nő? Ez relatív fogalom mindenkinek, ezért talán inkább arról kéne beszéljünk milyen lehet egy nő, amikor igazán megéli a nőiségét. Az én értelmezésemben mint ember megvalósítja önmagát, és mint nő pedig harmóniában van a testével és a lelkével. Ez azt jelenti, hogy meghallja a teste üzeneteit és jól is értelmezi azokat, megéli az érzelmeit, tudatában van lelke szépségének, értékeinek és nem előnyös vonásainak is, melyeket kész felismerni, elfogadni,  és ha lehet, akkor változtatni rajtuk. Mindig kész tanulni és fejlődni. Nem nyomja el ösztöneit, vágyait, hanem kiegyensúlyozza azokat. Próbál összhangban élni a természettel és annak ciklusaival. Így testének szüksége van a rendszerességre, egyfajta rutinra, s ez lelkének is biztonságot nyújt. Néha megfigyeli önmagát, máskor (térről és időről megfeledkezve) belevész a pillanatokba. Mindkettőhöz belső érzékeit használja. Megérzései nem csak ösztönösen, de tudatosan is működnek... stb.

Megy az idő, a nőnek mindenki más szerint gyereket kéne szülnie. Az idő gyors haladása is ezt mondja. Némely nő azonban harmóniában testével és lelkével érzi, tudja, hogy nem kell gyereket szülnie. Nem akar és/vagy még nem jött el az ideje. Akkor sem, ha az idő nem vár, nemsokára elsüvít mellette, akkor sem, ha lehet soha nem lesz gyereke. Oka lehet ezer. Boncolgatni nem érdemes. Ő tudja és kész. "Anya vagyok" ez a két szó így együtt lehet megmocorogtat benne valamit, de csak egy szikra nélküli parázs, a természetes gondoskodó ösztön, mely veleszületett.

Azért soha nem mondja, hogy soha. Bármikor bármi történhet. Mindig minden változásban van. Ő is. Most így is teljesnek érzi magát... azaz nem az anyaság által érezné magát igazán teljesnek, igazi nőnek... bármennyire is megbotránkoztató vagy érthetetlen lehet ez némely emberek számára.

A nő elsősorban ember, és csak másodsorban nő. Nyilván a nőiességét is meg kell élnie, amihez az anyai ösztönök is hozzátartoznak. Ezek megélésére azonban több ezer mód kínálkozik. Ezek révén is hasznára válhat a társadalomnak.

A gyerek felnevelésénél felelősségteljesebb, nehezebb megoldandó feladatot el sem tudok képzelni az életben. Életet teremteni kétségkívül egy csoda.

Életet adni ilyen formán utánozhatatlan, nem pótolható mással, ez is adhat értelmet az ember életének. Ugyanakkor ez nem egy olyan dolog, amiből szabadságra lehet menni, amit félre lehet tenni, ha fáradtak vagyunk, vagy elfogyott az időnk, a pénzünk, a kedvünk, vagy betegek vagyunk. Folytatni kell akkor is, ha az ember már "kibabázta" magát. Ez egy 24 órás munka.  Aki szereti csinálni annak egy maximálisan örömteli tevékenység minden nehézségével együtt, nem teher. Ezért csak annak kellene elvállalnia, aki 200%-ban ezt szeretné, hogy amikor néha elfogy az ereje vagy a lelkesedése, még akkor is tudja tovább csinálni legalább 99,9%-kos gőzerővel.

Tényleg kell minden nőnek gyereket szülnie csak azért mert képes rá?

Nem akar minden nő gyereket szülni. Ha a férfiak szülhetnének, akkor ők mind akarnának is szülni? És kellene mindnek szülni?

A gyerekszülés és gyereknevelés nem is való minden nőnek. Ez nem hátrány vagy negatívum, csak egy tény. A nők egy része nem hallja testének, lelkének üzeneteit, vagy más emberek miatt nyomja el, vagy hallja, de mégis ezen üzenetek ellenére zajlik az élete. A nők, akik valójában nem szerettek volna igazán gyereket, de mégis úgy alakult, hogy anyák lettek, egy részük nem tudja 100%-ban odaadni magát a gyerekének. Ennek aztán mindenféle következményei lehetnek a gyermekre nézve a kisebb (egyébként kivédhető) szülői hibáktól  kezdve a módosult tudatállapotban elkövetett hihetetlen csecsemőgyilkosságokig.

Az anya testéről és lelkéről nem is beszélve. A test tükör. Legfőképp a tudatalattié. Ha a nőiesség megélésében akadályok, problémák jelentkeznek, jöhet a nőgyógyász. A női nemi szervek hihetetlen érzékeny jelzőrendszerek. A megmagyarázhatatlan méhszájelváltozások, fájdalmak, vérzészavarok, stb. újra és újra nőgyógyászhoz kényszerítik az embert. Esetleg újabb és újabb nőgyógyászhoz (a nők értik miről beszélek), míg nem, ha szerencsés a nő talál egy olyat, aki ha szintén nő (de férfi is lehet ilyen természetesen) megérti, átérzi a nőiséget, annak mivoltát, és hozzáállásával segít feloldani a blokkokat amellett, hogy jó szakember is. Nem erőszakos meggyőzéssel vagy eszközökkel (pl. nem nyúl azonnal a késhez), hanem a nőiség szabad megélésével biztatja, megérti, megnyugtatja a pácienst. Az egész embert gyógyítja.

És sok esetben műtétek, gyógyszernek nevezett vegyi anyagok, kezelések tömkelege után (ugye tudjuk mekkora üzlet van a nőgyógyászatban) a nő elengedi az elvárásokat, nem "görcsöl" többé azon (van épp elég amin "görcsölhet" amúgy is), hogy gyereket kéne szülnie mindenki másnak. Nem számít mit mondanak mások.
S lám a nő újra egészséges. Nem kell kéthetente-havonta nőgyógyászhoz járnia. És bátran kiteljesedhet mint nő... blokkok nélkül szabadon...

Ha nem szeretnénk, hogy egyre inkább elöregedő társadalom legyünk, akkor nem a gyermeket nem akaró nők értékítéletével kellene foglalkozni, vagy mézes madzag módszerrel (pl. pénz) rávenni őket a reprodukálódásra, hanem tényleges, valódi támogató háttér rendszerrel és attitűddel a nők kedvét kellene meghozni az anyasághoz. És akkor talán több nő vállalja majd el ezt az élethosszig tartó munkát.
Támogatni kellene őket többek között abban is, hogy ha gyereket vállalnak életük többi területe ne szűnjön meg létezni. De egyenlőre a többi, alapvető támogatás sem igazán működik, elég ha csak a bölcsődei férőhelyekre gondolunk.
A társadalom érdekeit szem előtt tartva sem tekinthetjük a nőket reprodukciós "gépeknek"... amennyiben testileg-lelkileg egészséges gyerekeket szeretne a társadalom felnevelni. (Ehhez ugyanis egészséges anyákra van szükség.)

Ha a gyerekvállalás mindannyiunk közös ügye lenne (merthogy most csak országunk gazdasági jövője szempontjából az), nemcsak a nők "gondja", és megoszlanának a terhek, akkor az ilyen szörnyűségekből is kevesebb történne meg:
http://www.youtube.com/watch?v=t_3COaK2_V0&feature=related
(Részlet a Néma sikoly című filmből, ha valaki még nem látta volna. Csak erős idegzetűeknek!)

A társadalom egyáltalán nem segíti hozzá a nőket ahhoz, hogy rájöjjenek mit is szeretnének valójában, ezért aztán vannak olyan nők, akik úgy lesznek anyák, hogy valójában nem szerettek volna azok lenni és olyan nők is vannak, akik sajnálják, hogy végül nem lettek azok. Így végül lehet nem azok a nők lesznek anyák, akik a legalkalmasabbak lennének erre a szerepre.
Változik a világ, vele együtt változnak az emberek, így a nők is.  Mindig minden változásban van, ezt nekünk is követnünk kell. Valójában mi is folyton változunk, csak némely  társadalmilag berögzült elképzelés marad a régi. Ezek azonban már nem funkcionálnak megfelelően a megváltozott feltételek között. A nőiséggel és anyasággal kapcsolatos elgondolásainkat lehet újra kellene értelmezni. Kollektíven.
Ha elvárások és értékítéletek nélkül elfogadjuk a nők döntését arra vonatkozóan, hogy akar gyereket és arra vonatkozóan is, ha nem akar, ha megváltoztatjuk az anyaságról való gondolkodást, ha a társadalom nem "görcsöl" azon, hogy ki tart majd el bennünket, ha megöregszünk, hanem inkább a megfelelő háttér rendszerrel segíti a nőket a teherviselésben, akkor van a legnagyobb esély arra, hogy a nők nőiségüket előbb-utóbb a gyermekvállalásban is szeretnék majd megélni.