"Anakész tudni akarta, mi a különbség e kettő között: ösztönösen élni, és figyelemmel élni?
Akik ösztönösen élnek, nem ismerik fel az élet ajándékait, bár születésükkor még tudtak a létezésükről. Számukra minden egyforma - egyetlen pillanat sem különbözik a nap bármely pillanatától, így a nap észrevétlenül beleolvad az esztendőbe. Olyan ez, mintha mindegy volna a kert kispadján üldögélni egy fa alatt, vagy bejárni a kerek világot.
Amikor visszatekintesz a napra, olyan, mintha a hegy tetejére érve hátrafordulnál. Mit látsz? Köveket, kavicsokat, gödröket, melyeket túljutottál. Megpillantod a kanyargó ösvényeket, melyek előbb elvezetnek, majd visszatérítenek az útra. A kis ösvényeken járva titkos üzenetekhez juthatsz: amikor letérsz az útról, az élet küldi el neked üzenetét; később, amikor visszatérsz, te küldesz üzeneteket saját magadnak.
Mindennek, ami az életben történik veled, van első pillanata, ahogy minden útnak van egy kapuja, amelyen át kell menned, ha az úton járni akarsz. Ez a kapu, melyről úgy véled, az ismeretlenbe visz, lehetőségek végtelen sokaságát nyitja meg előtted. Amikor belépsz a kapun - először léptél át rajta.
Mindennek van első pillanata: az ébredésnek - a nap kapujában állva; a tanulásnak - az élet iskolájába lépve; a szeretetnek - mások szemébe pillantva, és szívükbe látva; a boldogságnak és szomorúságnak - a választás lehetőségét felismerve.
Az első pillanatban látni lehet mindent. Ha majd visszanézel a hegyről, sok fontos lépcsőt pillanthatsz meg. Ott már látni fogod, hogy a lépcsőfokok, melyeken túljutottál, szilárd kövekből épültek-e, avagy görgeteg kavicsokból s széthulló homokszemekből álltak-e össze.
De vajon előre láthatod-e mindezt?
Nagy titokba avatlak be, amikor azt válaszolom: igen - az első pillanatban látni lehet mindent.
Van első pillanata a szeretetnek: az anya, ki gyermekét mély gyöngédséggel várta, eképpen fog érezni iránta az idők végezetéig. Van első pillanata a szerelemnek is: ha kivetted a szíved, és odaadtad, így fogsz tenni mindvégig a kapcsolatban; ha nem kaptál cserébe semmit, az úgy is marad, ezt soha nem tudod megváltoztatni. Éppígy születése van a haragnak, amikor a düh és felháborodás először a szívedbe lobban - ennek béklyóitól sem tudsz majd szabadulni. Egyetlen szóval indítod leveled, majd továbbszövöd mesédet, ám hogy hova jutsz, azt az első gondolat és annak kifejezése határozza meg. Ha kérdeznek, s te válaszolsz, a hangsúly akkor is az első mondatnál, az első találkozásnál dől el minden, bármilyen kitérőt is teszel, mindig ugyanoda fogsz visszajutni.
Amikor az útra lépsz, az első lépéssel kezded. Neked is meg kell tenned ezt világbeli utadon, miként annak a vándornak, aki a nagy utazásra készül. A leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik.
Kezdd hát az első lépcsőfoknál - magadnál. Innen indulhatsz tovább.
Mikor jutsz el az leső lépcsőfokhoz? - kérdezed.
Amikor felismered: "én vagyok" - ez a tudás első pillanata. Ekkor lépsz át a megértés kapuján, hiszen már látod: életed nem történhet meg nélküled. Ezzel a felismeréssel sorsod teremtő szereplője lettél. Ettől a pillanattok fogva már tudni vágyod, milyen ajándékokat tartogat számodra az élet.
Az első pillanat csodáját megtalálhatod mindenben: a Nap aranyfényében, a Hold ezüstudvarában, a csillagszikrák ragyogásában. Hegyek, völgyek, tengerek őrzik az isteni teremtés számtalan első pillanatát. A legszebbet és a legnagyobbat azonban csak az emberek körében pillanthatod meg. Ők segítenek felismerni önmagadat, miközben te ugyanerre tanítod őket. Ők tudatják veled, s te pedig az ő tudomásukra hozod: egy vagy az emberek közül - nem több, de nem is kevesebb.
Az első pillanat tanítása az élet igazi nagy törvénye. Ha meg akarod érteni az élet további törvényeit, ennél a törvénynél kell kezdened.
Mi az, amire az első pillanat taníthat meg téged, ha felismered üzenetét?
A cselekvés bátorságára és a tűrés erényére - de legfőképp arra, hogy választásod e kettő közül helyes legyen.
Ez a legtöbb, amire ebben a pillanatban taníthatlak."
/Tatiosz: Az élet szép ajándékai/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése