Álmodtam - a Földről

Ma megint álmodtam felébredés előtt félálomban.

Álmomban ismeretlen, idegen helyen találtam magam. Kellemes, éjszakainak és enyhén megvilágítottnak tűnő (sárgás-rózsaszínes) légkör volt körülöttem (csak oldal irányban, felettem mintha nem lett volna semmi). Olyan volt mintha mindenhol köd lett volna körülöttem (nem láttam benne semmit), de nem úgy volt ködös, mint ahogy megszoktuk (nem tudom leírni és mintha a köd nem egyből körülöttem lenne, hanem jóval odébb kezdődött), csak egy valamit láttam nagyon-nagyon tisztán a távolban, egy bolygót, ami nagyon hasonlított a Földre (mintha a földrészeket láttam volna rajta, Afrikát, Európát). Gyönyörű volt. Kékes-zöldes bolygó enyhe rózsaszín szegélyező ívvel itt-ott. Igazából mindenféle színben ragyogott, de leginkább kékben. Ekkor valami felsejlett abból, hogy talán nem is "otthon" vagyok. Ekkor körülöttem mindenféle mozgó tárgy és számomra megnevezhetetlen valami lett láthatóvá (fehér színűek voltak, talán annak a bolygónak a lakói és járművei... ilyesminek tűntek, de mivel soha azelőtt nem láttam ilyesmit, nem tudhattam semmit biztosan). Aztán egy hosszabb pillanatra mintha "kikapcsoltam volna" valahogy valamit magamban és minden eltűnt amit láttam, aztán "visszabillentettem a kapcsolót" és minden visszajött. Ekkor világosan megértettem, hogy minden illúzió amit ott látok (nem emlékszem arra, hogy a Föld is eltűnt-e, mert akkor éppen nem rá figyeltem).  Nem tudom miért csináltam ezt, nem tudom hogyan tudtam ezt tenni (valahogy alapból tudtam hogyan kell) és nem tudom honnan jött az ötlet, hogy ezt tegyem. Nem tudom. Talán azért, hogy tudjam, hogy az illúziók világában vagyok-e még továbbra is (csak éppen egy másikban)... Ott és akkor ez világosan egyértelmű volt, könnyedén, lazán érthető. Tudtam, hogy ez is illúzió, csak itt ezt le lehetett tesztelni. Aztán ezt tudomásul vettem és nem foglalkoztam vele többé. Elkezdtem figyelni a környezetemre. Meghallottam, hogy valaki beszél körülöttem, hogy van velünk valaki, és talán nem vagyok egyedül onnan, ahonnan jöttem. Aki beszélt, mintha egy helyi lett volna, akit nem láttam világosan valamiért, de érzetem őt, éreztem, hogy kedvesen fogadott minket. Talán azért nem tudom milyen volt ez a lény, mert nem is akartam még látni, nem érdekelt, mert csak egy valamit láttam kristály tisztán, a bolygót, ami úgy hasonlított a Földre és olyan nagyon gyönyörű volt!!! Nekem ez ragadta meg a figyelmem és nem tudtam levenni róla a szemem. Azt mondtam a kísérőnknek, hogy "az ott olyan, mint a Föld". Ő pedig kedvesen válaszolt, hogy "igen, az a Föld". Annyira gyönyörű volt és olyan nagyon hiányzott, hogy rám jött a sírás, nem tudtam visszatartani. Ennyire szépet még soha nem láttam. És olyan volt, mintha egy részem lenne, ami most távol, nagyon távol van. (Egyébként úgy tűnt, mintha nem lenne azért olyan nagyon messze. Nagyobb volt, mint a Hold.) Útikalauz lényünk vigasztalásként igen nagy határozottsággal azt mondta "fogtok még találkozni" (mármint én és a Föld) és éreztem, ahogy elmosolyodik, mint aki mindent tud előre.

Aztán... sajnos csörgött az ébresztőm. :( Felébredve is leginkább az a kép maradt meg bennem, az a gyönyörű kép a Földről... :) Nincs szó, ami leírhatná mit éreztem, hogy el vagyok választva a Földtől, és nincs egy kép sem, ami úgy ábrázolhatná, amilyen szépnek láttam álmomban...