Amid van, azzal tudni kell bánnod... a tudatos választás lehetősége

Amid van - legyen az bármi, bármennyi és bármilyen - azzal tudni kell bánnod. 

Amikor néhány évvel ezelőtt jobb lett az anyagi helyzetünk, örültem, hogy megtehetem, hogy bármilyen fajta ételt megvehetek magamnak amiket soha azelőtt, ezért meg is tettem. Nem kellett hozzá sok idő és túlsúlyos lettem. Nem tudtam kezelni azt a lehetőséget, hogy bármilyen ételt megvehetek, és ez a karomra vált, mert az egészségtelen ételek csábításának nem tudtam ellenállni, azokat tömtem magamba merthogy egyre csak éhesebb és éhesebb lettem tőlük. Ördögi kör. Csapdába estem. 

A lehetőség számomra nem azt kellett volna jelentse, hogy bármilyen ételt megvehetek, hanem azt, hogy hozzájuthatok végre ahhoz, amihez addig nem tudtam, az egészséges ételekhez. Itt nem csak a mértéktartásról van szó. Nem tudtam élni a lehetőséggel, a választás lehetőségével. Ha tudtam volna egyáltalán, hogy választanom kell, (hogy én most valami mellett döntöttem)... és ha (jobb esetben) az egészséges ételeket választottam volna, akkor a mértéktartás szóba sem kellett volna kerüljön, mert az egészséges ételektől nem alakul ki folytonos eszem - éhes vagyok - eszem ördögi kör. (Nem azt mondom, hogy nem fontos, nagyon is lényeges dolog a mértéktartás is.)

Bármit csinálsz, az azt jelenti, hogy választottál valamely lehetőségek közül. Mindig választunk valamit, mindig döntünk valami mellett, akkor is ha az nem tudatosul bennünk. 

Bármid van az életben (amihez hozzájutsz, vagy amit teremtesz), azt tudnod kell kezelni tudatosan, ésszel, és akkor már nem a környezet és az események, hanem (még ha nem minden szinten is, de a lehetőségekhez mérten) te irányítod a veled történteket. Így van ez pl. a pénzzel, a párkapcsolattal, a munkával, az étel alapanyagokkal, a sporttal,  a testeddel, az érzelmeiddel, hangulataiddal, stb... és mindenfajta lehetőséggel is, amiket eléd dob az élet.

Ellenkező esetben csak megtörténnek veled a dolgok anélkül, hogy bármi beleszólásod lenne, csak sodródsz az eseményekkel, az élettel. 

Bár van, amit csak hagyni kell, hogy megtörténjen az agy beleszólása nélkül, gondolkodás nélkül csupán az érzések által, de akkor is tudatában lehetsz annak, hogy az a te választásodból történik, a te akaratodból.

Vannak, akik szándékosan előre tudják, sejtik, de nem érdekli őket a végeredmény. Pl. akiknek egyetlen életcéljuk, hogy az élvezeteket hajkurásszák. Ha csak az úton tapasztalt cseppnyi élvezet érdekel, hamar az utad végére érhetsz, ami még jóval előtte "rémálommá" válhat. Az a cseppnyi élvezet megér egy folytonos szenvedést? Több kárt csinál, mint hasznot. 

"Azt hiszem, túl nagy árat kell fizetnünk néhány felejthetetlen pillanatért."
/Kurt Cobain/

Olyan is van, hogy életünk során nagy válaszutak elé érkezünk és tényleg tudatosan kell döntsünk valamiről. Nagy dolgokról is. Választásaink, döntéseink másokra is hatással vannak, sőt befolyásolhatják sorsukat, boldogságukat. Felelőtlenül nem szabad ígérni semmit. Főleg nem a szerelemben. Például, ha biztos vagy abban, amit érzel, de semmi más nem biztos még, ha érzed, hogy mit súg a szíved, de még nem mozdultál felé (nem számít milyen okok miatt), akkor lehet több időre van még szükség és addig jobb, ha nem is hitegetsz senkit semmivel bármennyire is csábító a közös ígéret öröme, boldogsága. Az idő relatív, egy perc is végtelennek tűnhet, főleg annak aki vár, de ha felelőtlenül ígérgetsz nagy fájdalmat okozhatsz! Az ígéret azt az illúziót kelti, hogy valami állandó, pedig ebben a világban minden folyton változik, csakis a változás állandó.
Én már ezt megtanultam, ezért próbálok nem ígérgetni akármiről is van szó. Például nem ígérem, hogy megyek valahová, csak akkor ha már ott vagyok, de akkor meg már nincs szükség ígéretre. Ha már ott vagyok az a biztos... csak nem válok láthatatlanná. :)