Igazságtalanság, szándékos provokáció, önzés támad rád.
A másik aprócska kis frusztrációjából születtek.
Pedig te segíteni akartál.
Voltál már dühös, szomorú és csalódott és tehetetlen... ?
Voltál már úgy, hogy azt mondtad "Haza akarok menni!" miközben otthon vagy, vagy mondtad már, hogy "Valaki vigyen innen el messzire!" nem mintha itt lenne az akivel a gondod van, vagy hogy "Valaki mentsen meg", nem mintha bárki más megoldhatna bármit is helyetted?!
Érezted már azt hogy valaki annyira feldühített, hogy ott belül mélyen nem tudtál igazán lenyugodni és olyan csalódott voltál, hogy nem tudtad abbahagyni a sírást... főleg mivel tudod, hogy felelősséggel tartozol azért a valakiért, tehát mindig törődnöd kell vele és akárhányszor megcsinálhatja veled ezeket dolgokat... Annyira fáj... de nem tudod lecserélni, nem szakíthatod meg vele a kapcsolatot, mert élete végéig gondoskodni fogsz róla. Az ember nem választhatja meg a legközelebbi családtagjait.
Hogyan tudnak emberek ilyen fájdalmat okozni? Hogyan?
.
.
.
Azt hittem sosem fog már többet kiváltani belőlem ilyen érzéseket, hogy már nincs rám hatással... Már nagyon régóta hittem ezt... hát most sikerült neki megint, nem tudom hogy, mert már nem engedek utat ezeknek a hatásoknak...
Nem akarom ezt az érzést többször átélni. Nekem nincs szükségem erre az érzésre, és most úgy érzem, hogy soha többet nem akarom látni az illetőt, még a létezéséről sem akarok tudni. Persze nyilván nem teszek így. De legszívesebben ezt tenném. Most ezt érzem. Tévedés azt hinni, hogy holnapra szépen elfelejtek mindent. Azzal csak azt erősíteném meg benne, hogy újra bármikor megteheti ezt velem (ahogyan néhány évvel ezelőttig ezt hagytam). Egyszerűen muszáj majd megmondanom neki, hogy mit tesz rosszul és amíg ezt nem látja be, addig nem segíthetek neki... Volt már, hogy ez működött. Most egy kicsit komolyabb dolgokról van szó, komolyabb segítségre van szüksége tőlem, de hogy igazán tudjak segíteni úgy hogy én épségben maradjak, muszáj megint megmondanom amit meg kell, aztán türelmesen várni. Na persze tudom ez sem lesz garancia, ha működik is, csak egy darabig... de már az is jó, másképp már nem bírnám ezt csinálni.
.
.
.
Arra gondoltam, hogy újra megtanulok kötni, de most rendesen. Nem tudom honnan, csak úgy jött ez az ötlet. :) Amikor már fáradt vagyok boksz zsákot püfölni (ami amúgy sincs), de mindenképp muszáj csinálnom valamit, ami elvonja a figyelmem és lenyugtat, akkor a kötést azt lehet ülve is... az egy tevékeny dolog végül is, meg kreatív és hasznos. A rossz érzéseket simán át lehetne fordítani kreativitásba és akkor átváltoznának. Kipróbálhatnám mondjuk például a Mackókötést és társait :)
Szóval ha nagy ritkán lesz időm leülni kötni, akkor az lehet azt fogja jelenteni, hogy valami nagy baj van. :)
Már csak az a kérdés, hogy mit kössek ilyenkor?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése