Megfontoltság vagy gyávaság

 

"Az ember egy lehetőség. Ki tudja, ki leszel holnap? Még azt sem tudod megmondani, ki leszel, mert még nem ismered a holnapot, nem tudod, mit hoz. Ezért azok az emberek, akik valóban éberek, sosem ígérnek semmit, mert hogyan tehetnél ígéretet? Nem mondhatod azt valakinek: “Holnap is szeretni foglak”, mert ki tudja?

A valódi tudatosság olyan alázatot hoz, hogy azt fogod mondani: “Semmit sem tudok mondani a holnapról. Majd meglátjuk. Hadd jöjjön el a holnap. Remélem, szeretni foglak, de semmi sem biztos.” És ez adja a szépségét.

Ha van jellemed, nagyon egyértelmű lehetsz, de ha szabadságban élsz, az nagyon zavaros lehet a számodra és mások számára is. Ebben a zűrzavarban azonban szépség rejlik, mert élő, mindig új lehetőségektől lüktet." 
/OSHO/ 

/Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=349396348481659&set=a.246409005447061.62075.246357335452228&type=1&theater/ 

Ez az idézet nagyszerűen megközelíti egy problémámat.  

MOST alakítjuk a jövőnket, azzal amit teszünk hosszú időre, talán évtizedekre is meghatározhatjuk a saját és a mások életét is.   
Próbálok úgy élni, hogy semmi se határozza meg az életem túl hosszú távra (pl. ezért sem szeretnék soha hitelt felvenni). Így élni azért nem olyan könnyű, nehéz megmagyarázni másoknak, mert ez nem egy általánosan előforduló hozzáállás a dolgokhoz. Hogyan éljem úgy az életem a jelenben, amikor van hogy egész életre szóló döntéseket kell meghozzak?
Ezért nem értem az olyan jellegű elKÖTELEZŐdéseket, amelyek hosszú távra szólnak (mint pl. egy hiteltartozás)... ezekből hosszú-hosszú ideig nem tudnék szabadon kilépni, ha úgy döntenék... Hogy lehetnék így szabad?  
Nem vállalok kockázatot, mert nem tudhatom, hogy mi lesz holnap. Azért senki sem tud garanciát vállalni, hogy holnap ki lesz. Szóval azt hiszem, hogy ez nem gyávaság, sokkal inkább logikus észérv és megfontoltság.