Farkasokkal futó asszonyok 6. - A kitartó kutyatermészet

Előzmény: http://nesszi.blogspot.hu/2012/09/farkasokkal-futo-asszonyok-5-nev-hatalma.html

„A kitartó kutyatermészet

A mese kiskutyája azt mutatja meg nekünk, hogy hogyan működik a lelki kitartás. A kutyák az univerzum mágusai. Elég a jelenlétük ahhoz, hogy a mogorvák mosolygóssá, a szomorúak jobb kedvűvé váljanak; a kutyák a kapcsolatok létrehozói. Az ősi babiloni Gilgames-eposzban, amelyben Enkidu, a szőrös állat/ember a túl racionális király, Gilgames ellentétpárja, a kutya teljes egészében a kettős emberi természet egyik oldalát jelképezi. Ő az erdő természete, aki megleli a nyomot, aki érzékszervei által érzi, mi micsoda.

A kutya szereti a nővéreket, mert etetik és mosolyognak rá. A titokzatos női természet azonnal megérti és elfogadja a kutya ösztönös természetét. A kutya, egyebek között, azt az embert jelképezi, aki könnyedén és hosszan tud szívből szeretni, aki erőfeszítések nélkül tud megbocsájtani, aki kitartóan tud futni és, ha szükséges, életét áldozni a harcban. A kutyatermészet kézzelfogható magyarázattal szolgál arra, hogy a társ hogyan nyerheti el az ikerlányokat... és a zabolátlan asszonyt.

Manawee ismét nem találja ki a neveket és hazabaktat. A kiskutya azonban visszafut a lányok házához, s addig hegyezi a fülét, amíg meg nem hallja a neveket. Az archetípusok világában a kutyatermészet egyszerre pszichopomposz – a felső világ és a sötét világ közötti közvetítő – és któnikus – vagyis a psziché sötétebb és távolibb régióiból, nevezetesen az alvilágból származik. Ezt az érzékenységet éri el a társ ahhoz, hogy a kettősséget megértse.

A kutya a farkashoz hasonlít, csak kissé szelídebb, noha a mesében azt látjuk, hogy nem sokkal. Ez a pszichopompikus kiskutya az ösztönös psziché. Nem emberi módon lát és hall. Olyan szintekre jut el, amelyeknek elérését az ego nem is gondolná lehetségesnek. Olyan szavakat és utasításokat hall meg, amelyeket az ego nem képes. És követi is azt, amit hall.

Egyszer egy San Franciscó-i természettudományi múzeumban olyan szobába léptem, ahol mikrofonokkal és különféle berendezésekkel a kutya hallását szimulálták. Egy pálmafa hajladozott a szélben, ami az Armageddonhoz volt hasonlatos; a messziről közelítő léptek úgy hangoztak, mintha egymillió zsák zabpelyhet csörgetnének a fülem mellett. A kutya világa állandóan kataklizmaszerű hangokkal van teli... olyan hangokkal, amelyeket mi, emberek meg sem hallunk. A kiskutya azonban igen.

A kutyafélék tehát meghallják az „emberi” hallómezőn kívüli zajokat. Az ösztönös psziché eme médiumszerű aspektusa intuitív módon meghallja azt, ami a mélyben zajlik, hallja a női psziché mély zenéjét, mély titkait. Ez a természet képes megismerni a nők ősi természetét.”

/Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok/

Folytatás: http://nesszi.blogspot.hu/2012/09/farkasokkal-futo-asszonyok-7-behodolas.html