Farkasokkal futó asszonyok 3. - A nők kettős természete

(Előzmény: http://nesszi.blogspot.hu/2012/09/farkasokkal-futo-asszonyok-2-manawee.html)

„A nők kettős természete

A népmesék és az álmok tartalmát és mindazokat a szimbólumokat, amelyek az egyes személy pszichéjének aspektusait jelenítik meg, megérthetjük szubjektív módon, de megérthető mindez objektív módon is, azaz, hogy hogyan viszonyulnak a külső világ helyzeteihez és kapcsolataihoz. Manawee meséjéről most a nő és társa közötti kapcsolat értelmében beszéljünk, és tartsuk azt szem előtt, hogy sokszor „az van kívül, ami belül is.”

A mese egy régi-régi titkot árul el a nőkről: a zabolátlan asszony szívének elnyerése érdekében társának meg kell értenie a nőben rejtőző természetes kettősséget. Igaz, megfejthetnénk a történetet etnológiai szinten is, s szemlélhetnénk a két lányt egy poligám kultúra leendő asszonyainak archetipális nézőpontjából is, a mese mégis az egyetlen nőben fellelhető két erőteljes női erőről beszél.

Tartalmazza mindazokat a lényeges tényeket, amelyek a zabolátlan asszonyhoz való közel kerüléshez szükségesek. Hűséges kutyája segítségével Manawee kitalálja a két nevet, a nőiség kettős természetét. A titok megoldása nélkül nem győzhet. Célja eléréséhez saját ösztönös énjét – a kutyaént – kell használnia.

Az, aki közel kerül a zabolátlan asszonyhoz, lényegében két nő jelenlétét tapasztalja; egy külső, a felszíni világban megjelenő lény jelenlétét, és egy belső criaturáét, aki a nehezen látható világban él. Az előbbi a napvilágnál él és könnyen megfigyelhető. Ez gyakran pragmatikus, a kultúrához alkalmazkodó és nagyon emberi. A criatura azonban sokszor nagyon messziről érkezik a felszínre, gyakran csak feltűnik, majd gyorsan újra eltűnik, s mindig maga mögött hagy egy érzést: valami meglepőnek, eredetinek és tudással rendelkezőnek az érzését.

A nők e kettős természetének megértése gyakran azt eredményezi, hogy a férfiak, sőt néha maguk a nők is, becsukják szemüket és az egekhez fohászkodnak segítségért. E kettős természet paradoxona az, hogy amikor az egyik oldal hűvösebbnek érződik, a másik annál forróbb. Amikor a kapcsolatban az egyik oldal kitartóbb és gazdagabb, a másik akár jeges is lehet. Az egyik oldal sokszor boldogabb és hajlíthatóbb, miközben a másik valami „Nem tudom, mi” után sóvárog. Az egyik talán ragyog, míg a másik édeskeserű és szomorkásan sóvárgó. Ez az „egy-nőn-belüli-kettő” elkülönül egymástól, de egymáshoz tartoznak, s ezerféle módon egyesülhetnek."

/Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok/

Folytatás: http://nesszi.blogspot.hu/2012/09/farkasokkal-futo-asszonyok-4-ketto.html