„Az ádáz harc
vállalása
A kiskutya megint megtanulja a lányok nevét és megint visszaindul gazdájához. Most már rá sem hederít az út melletti finomságokra, a csábító illatokra. Itt azt látjuk, hogyan éled fel a psziché tudatossága. Az ösztönös psziché most már megtanulta kordában tartani önmagát, megtanult sorrendet felállítani, s koncentrálni. Már ellenáll a kísértésnek. Most már figyel.Egyszerre azonban váratlanul előugrik a semmiből egy sötét valami. Megrázza a kutyát és kiabál, „Áruld el a neveket! Hogy hívják a lányokat? Feleségül akarom őket venni.” Ez a sötét idegen nem törődik a kettősséggel vagy a psziché finomabb részeivel. Számára a nőiség olyasmit jelent, amit meg kell szerezni, semmi többet.A sötét idegent elképzelhetjük a külső világ egy valós szereplőjének is vagy egy belső, negatív komplexusnak. Nem számít, melyik, mert romboló hatása mindkét esetben ugyanaz. Ezúttal a kutya ádáz küzdelembe bocsátkozik. Ez akár férfi, akár nő esetében akkor következik be a külső életben, amikor egy esemény, néhány keresetlen szó, valami furcsa dolog előugrik, és megpróbálja velünk elfeledtetni, kik vagyunk. Mindig van a pszichében valami, ami meg akar bennünket fosztani a nevektől. A külső világban is sok a név-tolvaj.A történetben a kutya az életéért küzd. Néha az segít bennünket mélyebb tudásunk megtartásához, hogy megtámad bennünket egy idegen. Ilyenkor arra kényszerülünk, hogy számunkra drága dolgokért harcoljunk – hogy komolyan harcoljunk a célunkért, hogy leküzdjük felszínes indítékainkat, amit Robert Bly „a jóleső érzés vágyának” nevez, hogy küzdjünk a mélyebb tudás megőrzéséért, azért, hogy befejezhessük, amit elkezdtünk.A kiskutya a nevek miatt harcol, s végre legyőzi a tudattalanba való állandó visszacsúszást. A küzdelem végén, csodák csodája, emlékszik a nevekre, mert hiszen ezért, az ősi nőiségről való tudásért folyt a harc. Akinek ez birtokában van, az a női erőhöz hasonló erővel rendelkezik. A kutya megharcolt azért, hogy ezt az erőt annak a férfinak adja, akit megillet. Azért harcolt, hogy ez az erő ne juthasson az ősi természet ama sötét aspektusának kezei közé, aki nem jó célra használná. A hatalom megfelelő kezekbe adása éppolyan fontos, mint a nevek megtalálása.A hős kutya átadja a neveket Manawee-nak, aki ezzel a tudással a lányok apja elé áll. A lányok már készen állnak arra, hogy a férfit kövessék. Mindvégig arra vártak, hogy Manawee megszerezze és tudatában megtartsa belső természetük tudását.Látjuk tehát, hogy két dolog akadályozza ezt a haladást: az étvágy csábítása és a sötét idegen. Ez utóbbi néha a pszichén belüli velünk született elnyomó erő, néha azonban a külső világból jövő személy vagy esemény. De mindegy melyik, minden utazó tudja születése óta, hogyan győzze le ezeket a rablókat és fosztogatókat. Őrizd a neveket, a nevek jelentenek mindent.”
/Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok/
Folytatás: http://nesszi.blogspot.hu/2012/09/farkasokkal-futo-asszonyok-9-bennunk.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése