Müller Péter - a változásról (Ji-king)

Sokszor úgy olvasok könyvet, hogy átnézem a tartalom jegyzéket, ami igazán érdekel, azt a részt elolvasom, majd még esetleg átlapozom a könyvet és ha van olyan rész ami megragadja a figyelmemet, akkor azt még megnézegetem. Nem biztos, hogy jó így olvasni, viszont néha szükséges, hogy időt takarítsak meg vele, így például többet tudok ide is írni.

Ez az olvasási mód hatékony is tud lenni. Van, hogy az ember intuícióit követve kinyit egy könyvet és ahol az kinyílik, ott megtalálja a kérdésére a választ, vagy olyan részletre bukkan, ami a gondolataihoz hasonló, s ez talán támogatja abban, hogy jó úton jár.

Nemrég újra a kezembe akadt egy könyv. Édesanyámnak vettem, gondolván, hogy talán majd egy valamivel biztonságosabb módja lesz számára a jövő titkainak kifürkészéséhez, mint hagyni, hogy kártyavetők, látnokok, stb. befolyásolják a jövőjét saját maga helyett. Müller Péter Jóskönyvéről van szó. Édesanyám nem érezte közel magához a könyvet, így az hozzám került. Már egy jó ideje állt a polcon, s gondoltam, ha egyszer úgy érzem majd, hogy ki kell nyitnom, akkor kinyitom.

Nemrégiben el is jött ennek az ideje. Nem, nem a jövőmet szeretném tudni, nem szeretném, hogy bárki vagy bármi ilyesmi módon befolyásoljon, én magam szeretném alakítani a jövőmet. Csak az van, hogy néha hiányzik egy olyan bölcs ember, nevezhetjük akár mesternek is, akihez bármikor fordulhatnék bármilyen kérdéssel, amilyen emberhez az őseink fordulhattak anno, s ő elmondta nekik, hogy mi várható ha ezt és ezt az utat választják, mi történhet, ha így vagy úgy döntenek, s bölcsességével a jó irány választását javasolta. A Ji-king – amelyről a Jóskönyv szól – Müller Péter tapasztalatai és 20 éven át tartó kutatásai szerint egy ilyen mester.

„...A Ji-King keleten évezredek óta az emberek tanácsadója. Nyugaton elsősorban R. Wilhelm és C. G. Jung hatására terjedt el (aki harminc éven át maga is használta sorsanalízis és terápia céljából)... Ez a könyv nem jövendőt mond, hanem jósol! Megmondja mi a jó!... Ezért lett a címe: Jóskönyv... Ott szólít meg, ahol sorsunk formálása rajtunk áll...” /ajánlás a könyv végéről/

Ezt a könyvet nem olvashattam úgy, mint másokat, nem kezdhetek egyből valami olyasminek a közepével foglalkozni, amiről semmit sem tudok, amit egyáltalán nem ismerek (bármennyire is szimpatikusak voltak a jósjelek, azok grafikai egyszerűsége), viszont a bevezető olvasásával nagyon sok érdekes dolgot találtam. Már ezért is érdemes volt belenéznem ebbe a könyvbe, függetlenül attól, hogy érdekelni fog-e majd ténylegesen a könyvben tárgyalt jósjelek használata vagy sem.

Ki gondolná, hogy egy „Jóskönyv” című könyvben oly érdekességeket lehet találni, mint a kínai gondolkodásmód néhány jellegzetessége, a Ji-king régi időkben kezdődő kalandos története, a kínai kultúra kialakításában játszott alapvető szerepe... megtudtam mi a különbség jövendőmondó és a jós / javas között. Lényeges különbség van a kettő között. Az utóbbi nem mondja meg, hogy mi lesz a jövő, hanem átlátja az erőviszonyokat és azokból tudja előrevetíteni a lehetséges kimeneteleket, s a jót javasolja. Mint egy sakktáblán. Az élet sakktábláján a Ji-king egy jó sakkmester analógiája, messzebbre lát mint mi, több lépéssel előbbre. Nem dönt helyetted, hogy mivel és hogyan lépj, csak azt mondja, azt látja előre, hogy melyik lépésből mi várható hogy lesz.

A több fejezetből álló bevezetőben leginkább az a rész fogott meg, amely a változásról szól.

Azért szeretném megosztani veletek, mert szerintem nagyon érthetően fogalmazza meg és járja körül a változás természetét a Ji-king szópár érdekfeszítő elemzésén keresztül. Így is meg lehet közelíteni a változás témáját. Nagyjából én is hasonlóan gondolom. Nem ragadok ki belőle részleteket, az egész fejezetet beírom ide, azt hiszem ez így egészében értelmezhető a legjobban.

„3.

Változás, Baj, Gond, Könnyűség, Nyugalom

Ahhoz, hogy használni tudd a Jóskönyvet, bele kell bújni a lelkébe. Ez roppant élvezetes feladat: át kell élned néhány ősi szó jelentését, s egy kicsit a bölcs kínai Mester fejével kell gondolkodnod.

Nos, a King azt jelenti: „törvénykönyv”, „kánon”.

Azon a helyen áll a kínai hagyományban, mint nálunk a Biblia.

A Ji jelentése: „A VÁLTOZÁS, BAJ, KÖNNYŰSÉG, GOND ÉS NYUGALOM KÖNYVE.

Hogyan jön ez össze?

Haladjunk sorban.

A kínai nem azt mondja, hogy „minden változik”, hanem azt, hogy nincs más, csakis változás! Nincs az életnek egyetlen olyan százbilliomod másodperce sem, amikor valami úgy lenne, hogy közben ne változna.

Magát a szüntelenül áramlást nevezzük Életnek – de hogy mi és ki „áramlik”, arról nem tudunk beszélni, mert a „mi” és „ki” is folyamatos átváltozásban, átalakulásban, örvényben van.

Amit mi „anyagnak” nevezünk, nem egyéb, mint szüntelen Tánc: olyan villámgyors örvénylés, hogy a szemünk előtt úgy tűnik, mintha szilárdan és tömören lenne. Pedig nincs! A hinduk azt mondják: ahogy egy sebesen megpörgetett tűzcsóvát tömör gyűrűnek érzékelsz, úgy látod az anyagvilágot is sűrűnek; szemed nem látja a forgást, csak az összeállt káprázatot, amelyről azt hiszed, áll és van és meg lehet tapogatni.

Tudatunk csak az állóképeket érzékeli.

Pedig az élet: mozgókép, szüntelen áramlás.

Út, amelyen nincs megállás.

Út és Élet és Valóság: Egy!

Ezen az Úton látszólag két irány van: a múltad a jeleneden át a jövőd felé tol téged.

S a jövőd a jeleneden át húz magához – a múltaddal együtt.

Itt is be vagy csapva, mert csak az első irányt ismered: pedig életedet nem csupán múltbeli tapasztalataid irányítják, hanem az is, hogy lelked mélyén sejted, kivé, mivé kell lenned, és afelé törekszel!

Egy magban nemcsak a múlt, hanem a jövendő is potenciálisan „benne van”: mindenbe s mindenkibe „bele van írva” nemcsak az, hogy mi volt valaha, hanem az is, hogy mivé kell – vagy kellene! - lennie.

Nemcsak testedbe, hanem egész lényedbe bele van írva a sorsod – hogy megvalósítod-e vagy sem, rajtad múlik.

Ebbe a csodálatos folyamatba lát bele a Ji – ezért mondják, hogy „Változás”, s ezért alkalmas a jóslásra.

Csakhogy a változásoktól félünk!

Ahogy megszületünk, halálra vagyunk ítélve. Sejtjeink szaporodnak s folyamatosan pusztulnak, nagy-nagy küzdelemmel elérünk valamit, ami máris porrá omlik a kezünkben; szenvedünk, hogy valami a miénk legyen, s ha a miénk lesz, szenvedünk, nehogy elveszítsük. Félünk, ha nincs, s félünk, ha van; a változásban az ember örökké fenyegetve érzi magát, s nem is alaptalanul, mert ez nem más, mint a mulandóság iszonya, az „előbb-utóbb mindenem és mindenkim elvész” bizonyossága.

Ezért a Ji azt jelenti, hogy „baj” és „gond”.

Baj az, hogy a káosz örökké fenyegeti a rendet.

A sötétség a fényt.

A halál az életet.

Ez a Teremtés drámája, de ebben mindannyian nyakig benne vagyunk: a mi drámánk is.

Baj és gond.

Mivel Szellemünk (sen) időtlen és örökkévaló – itt, a mulandóság és változás és meghalás világában nem jól érzi magát!

És fél.

Aggódik. Szorong.

A Jit olyankor használja a kínai nyelv, amikor valami hirtelen összeroppan, amikor jön az árvíz, a tűzvész; az ember, a család vagy a társadalom összeomlik – egyszóval: amikor betör a káosz valamibe, amit Rendnek és maradandónak véltünk.

Ez a baj.

Ez a gond.

Mivel a változás örök: a baj és gond is örök.

Állandóan jelen van.

Most is, hogy ez a könyvet írom.

Vajon sikerül-e megírnom?

Sikerül-e befejeznem? (Bármikor meghallhatok!) Sikerül-e kiadnom?

Megérted-e? Mi lesz a családommal, velem, az egészségemmel?

Hányan fognak lenézni, megvetni, gyűlölni emiatt a Jóskönyv miatt?

Ránézek arra, akit szeretek, s lelki szemeim előtt már látom a ravatalán.

Gond. Baj.

Nagy baj.

És sajnos ez a változás miatt van. Ezért a Ji: változás, baj és gond egyszerre.

Együtt a három, szétválaszthatatlanul.

És jön még a negyedik.

A könyv csodája.

A Ji negyedik értelme: „könnyűség”.

Ez a legdöntőbb: hogyan vedd ezt az egészet „könnyen”!

Ez már veled foglalkozik.

A te lelkeddel, a te tudatoddal, szellemi éberségeddel vagy vakságoddal, azzal, hogyan kell ezt az aggodalmakkal, gondokkal, bajokkal teli változást bölcsen megélni.

Könnyedén.

Lazán.

Mit jelent ez?

Röviden ennyit: éntelenül.

Önzetlenül. Egótlanul.

Szellemed éberségével, aki tudja, hogy hallhatatlan – hogy a világ, amelybe bele vagy vetve, változik ugyan, de Ő nem – s ezért nincs is félnivalója.

Jézus azt tanácsolja: „Legyetek átmenők”!

Aki ilyen tudattal él, látja, hogy az élet nem szilárd, hanem folyékony és szüntelen áramlásban van. És ezért roppant vigyáz arra, nehogy egyetlen pillanatra is megmerevedjen, megfagyjon, elveszítse a lebegését, szabadságát – tudatát állandóan folyékony állapotban tartja.

Semmitől nem fél, semmihez nem ragaszkodik – csakis a szabadságához.

Nem küszködik az elmúlás ellen, nem is fél tőle: a dolgokat és eseményeket könnyen veszi, mert nem tapad beléjük, nem azonosul velük.

A mi nyelvünkön: „Belenyugszik Isten akaratába.”

Más szóval a sorsát éli, s nem gázol örökösen az ár ellen, nem könyököl, küszködik, akar, okoskodik, ravaszkodik, nyúlkál, ráncigál és csapkod, hanem sodrásirányban él, s ezért számára minden könnyű, mert minden őt segíti.

Látja a káosz és a rend szüntelen küzdelmét, de mivel szellemi szemekkel néz, látja azt is, hogy a rend legyőzhetetlen.

„A Rend a rendetlenség végösszege” - mondja a kínai, ami azt is jelenti, hogy minden zűrnek, bajnak, bukásnak, sikertelenségnek megvan a mélységes oka és értelme... s a végén a Rend összeáll.

Aki ezzel a tudattal él, nyugodt, s élete: könnyű.

Nemcsak az élete – minden apró cselekvése könnyű!

És ez a lényeg.

Azt a cselekvést, amiről a Ji beszél, mi úgy hívjuk, „ihletett”, „inspirált” cselekvés.

Egy-egy másodpercre tudjuk csak átélni, mert ez teljesen szellemi, éntelen cselekvés, s a mi egónknak görcsös, konok, ravasz és zsarnoki ereje van: nem engedi magát hatalmából kitúrni!

De egyetlen jó pillanat is elég, hogy tudjuk, miről van szó.

Néha úgy hívjuk, hogy „lélekjelenlét”.

Amikor vészhelyzetben nyugodtan félrerántod a kormányt, hirtelen rádobod a kabátodat a lángoló gázpalackra, amikor elkapod egy rohanó kisgyerek karját az út szélén anélkül, hogy tudatosan felmérnéd, mit teszel, mert esetleg nem is látod, csak érzed a közeledő veszélyt: ez mind-mind Ji – könnyű és ihletett tett.

Csak utólag visszanézve tűnik a helyzet nehéznek, bonyolultnak és bajosnak – amíg cselekedtél, olyan könnyű volt, hogy szinte nem is érezted, hogy bármit is tettél volna.

Az ősi személet azt mondja, ilyenkor nem te, hanem a legbensőbb valód cselekedett, s a mit tett, a Szent Szellem sugallatára tette.

A jóskönyv az ilyen tettre azt mondja, hogy „fu”, ami azt jelenti, hogy benső és külső világod egy pillanatra végre összhangba került, és ami még fontosabb: a Szent Szellem együttműködött veled!

Mi ilyenkor azt mondjuk: „Velünk van az Isten.”

Csakhogy ez néhány pillanatig tart.

Aztán újra szétválik benső és külső.

Elhagynak a szellemek, s jön a baj, a gond és a bizonytalanság.

Az Ihlet, az Inspiráció, a Lélekjelenlét tartósítása hatalmas munkával jár.

Ezt a munkát úgy hívják, hogy „Ta Je”, ami azt jelenti, hogy „Nagy Vállalkozás”.

Aki a Ji-kinget beépíti mindennapi életébe, az „segítő szellemet” kap, s elindul a spirituális fejlődésnek azon a nehéz, de gyönyörűséges útján, ahol bölccsé válik.

Egyre hosszabb és hosszabb ideig éli át az a szabad lélektudatot, ami a gondok s bajok fölé emeli, s átlátja saját életének s az egész világdrámának a lenyűgöző értelmét.

Egyébként ugyanezt a „Ta-Je”-t művelik a távol-keleti harcművészetek is, melyeknek bölcselete és gyakorlata teljes egészében a Ji-kingen alapszik.

Erről a jósjelek kifejtésénél többször szólok még, mert roppant érzékletesen mutatják az a léttaktikát, amellyel küzdelmeit az ember a világdrámában megvívja.

A test test elleni küzdelme sokkal érzékletesebben türközi a szellemi stratégiát, mint egy bonyolult politikai vagy magánéleti harc.

Már itt elmondom: a mesterek célja, hogy a harcosok tudatát folyamatos áramlásban, változásban tartsák. Ebben a lebegő, szabad, ihletett állapotban minden sodródik és folyik, szüntelenül változik: ha valaki megáll, annak vége.

Ha a harcos gondolata megáll... mondjuk a fejéje suhanó kard látványára megállítja a gondolatát, hogy „Úristen, ez most fejbe vág!” - akkor a kard fejbe is vágja!

Gyakorlatilag azért, mert lebénul ott, ahol lelke megdermedt, s kihagyja azokat a lehetőségeket, melyekkel elháríthatná a bajt.

Minden változik, suhan – a gondolat is.

Az a három másodperc, amely a te számodra állni látszik, a beavatott harcos számára számtalan változás sorozata: ezért tud „egyszerre” megküzdeni hat vagy nyolc emberrel is, mint egy „Karate Kid”, mert számára ez nem „egyszerre”, hanem a lehetőségek sokféle változata.

Nem állóképekben, hanem folyamatos átváltozásokban gondolkodik.

Ez az, amit csak szüntelen meditációval s gyakorlattal lehet elsajátítani.

De a lényeg: a lebegés, a szárnyalás, az áramlással való hajózás.

A szabadság.

Ji-king azt jelenti: „A Változások, Bajok, Gondok s a felszabadult Könnyűség Szentkönyve.”

S mivel a megnyilvánuló sors folyamatáról szól, ősidők óta jóslásra használják.”

/Müller Péter: Jóskönyv/

Lehet a fent olvasottak mondtak valami tanúlságosat, újat, érdekeset számotokra is és hasznotokra volt.

Nekem mindenekelőtt az vált világossá, hogy az egóm megszelídítésén kell dolgoznom, hogy minél több pillanatot tudjak azt figyelmen kívül hagyva megélni, s akkor máris jobban megy majd a könnyed hozzáállás a dolgokhoz. Így is meg lehet közelíteni ezt a dolgot, ez is egy út, egy módszer.